Van egy technika, amit Magyarországon sokan még csak most kezdünk felfedezni, tanulgatni. Nekem is felkeltette az érdeklődésemet, mivel mindig vonz, minden új matchbotos módszer. Így került az érdeklődésem központjába a slider. Mivel ezt a fajta horgászatot igazából még én is tanulom, tapasztalgatom, (mint annyi mást is :-)) legutóbbi horgászatomon is ezt gyakoroltam.

A slider lényegében egy súly nélküli csúszó úszó

Mindenek előtt egy tévhitet kell eloszlatnom. A slider annyit jelent hogy csúszó. (Időnként cikkfordítók tollából futó úszózásként jelenik meg.)
A sliderezés ugyanolyan horgászat, mint a mi jól megszokott, hagyományos csúszó úszózásunk. Annyi a különbség, hogy a horgászat bölcsőjében, Angliában másképp közelítették meg a dolgokat, hiszen ott nagyon sok esetben, nem csak mély vízben kell horgászni, hanem rossz időjárási körülmények között is.

A bothossznál mélyebb vizekre is alkalmas, lefektetett csalis módszer

Ezért őnáluk a csúszózás úgy fejlődött ki, hogy jóval nagyobb súlyokat is használnak, mint mi. Akár 14-16 gramm is lehet a zsinóron lévő hasznos terhelés (a nálunk általánosan használt max. 5-6 grammos terhelésével szemben). Erre a nagy súlyra azért van szükségük, hogy az úszót ne sodorja a víz, a csalit meg lehessen állítani. A szerelék szinte függőlegesen megálljon. Jó hasznát veszik ennek a szeles, áramló vizeken, mert a mozgó csalit kevésbé eszi meg a jó hal.

A slider szereléket következőképpen készítem:
Kötünk egy ütközőt, zsinórból, cérnából, fogselyemből, ki miből szereti.  Azután egy gyöngy következik, ami szabadon szalad a zsinóron az ütközőig, eztán kerül fel a slider úszót rögzítő adapter. Ez egy forgó egy szilikon csőben. Ezt húzzák rá az úszó alján lévő tüskére, ami ólomból, rézből, grafitból, vagy akár műanyagból is készülhet. Ennek a tüskének az a lényege, hogy legyen annyi saját súlya, hogy az úszó egyenesen repüljön tőle.  Azt gondolhatnánk, hogy műanyag tüske esetén nincs akkora a tömege, hogy szépen, egyenesen repüljön. Máig tisztázatlan számomra, hogy ez mégis mitől, de száll rendesen. Az úszógyártók, illetőleg akikkel erről eddig kérdezgettem, azt mondják, hogy az úszó szára, a toll hossza az, ami az átlagnál hosszabb, és ettől repül szépen ez a típusú úszó. Tény és való, az idei világbajnokságon az egyéni világbajnok Alan Scothorn egy ilyen típusú úszóval nyert. Azô úszójának hasonmásával én is tudtam dobni.

Az úszó alján lévő tüskére kerül a rögzítő adapter

Térjünk vissza a szerelékhez. Felül van az úszó rögzítő adaptere, ezután következik a fő ólom, amit az angolok nagyméretű, lehetőleg egyforma nagyságú sörét ólmokból raknak ki. Zsinórra, illetőleg szilikon csőre és úgy a zsinórra nyomva. 2-5 darab nagyobb ólomról van szó.

Nagyméretû sörétólom sor szolgál főólomként

Ezt követi a forgó, ami a főólomtól a klasszikus szerelés szerint 80 cm-re van. Erre a 80 cm-es szakaszra szoktak tenni 1 vagy 2 darab hatos méretű ólomot. Ez az ólom méret az, ami már jól jelzi az emelést is. Alulra, a forgóba kerül majd a tetszőleges hosszúságú, alkalmanként választott előke.
A tapasztalatom az, hogy azért is szükségesek a hatos ólmok, hogy a horog ne gubancolódjon fel az úszó testre. Az úszó minden esetben a főólmon ütközik meg és ettől kicsit ferdén, furán áll az úszó a zsinóron és eltartja az úszótestet a damiltól. Valószínűleg ezért nem gubancolódik, ha az ember megfelelő technikával dobja el.

A beállt szerelék, finoman jelzi az emelést is

2005-ben az Európa bajnokságon találkoztam először a sliderel, ahol a válogatottunk 3 napig próbált megtanulni bedobni vele. Persze kevés sikerrel, többek között ott nekem sem sikerült elsajátítani. Miután haza jöttem, közel 100 munkaórával tanultam meg bedobni. Mindenáron a megszokott dobásfajtákat akartam alkalmazni, ami ennek az úszónak a bedobására abszolut alkalmatlan. Azzal minden egyes alkalommal, minden egyes dobásból, gubancot sikerült produkálni. De a kitartás meghozta gyümölcsét.

A magam részéről háromféle bedobási módszert javasolok:
Az egyik, amikor az ember klasszikusan a háta mögé rakja a szereléket. Az úszó maga, a bot spiccétől olyan 40-50 cm-re van, hátra néz az ember, ahogyan atyáinktól tanultuk, nincs-e ott valaki, nem akadhatunk-e el valamiben, és folyamatosan gyorsuló, egyetlen mozdulattal dobjuk el a szereléket.
A másik technika, amivel bedobhatunk az, hogy olyan 160-170 cm-re van az úszó a spicctől, magunk elé lendítjük, és miközben visszaelé lendül, jön a szerelék, elengedjük a vállunk mellet, és egy mozdulattal bedobjuk a vízbe. Ezt a módszert a 2007-es velencei világbajnokságon jól lehetett látni az angol csapat néhány tagjától.
A harmadik technikánál nagy előnye van azoknak, akik a klasszikus félköríves dobást alkalmazzák, mert úgy tökéletesen eldobható, azzal a különbséggel, hogy nem szabad az úszót fél méternél közelebb tekerni a bot spicchez.

Előrelendítem

Oldalt hátra

A dobás pillanata

Az előre feszített, hátra csapott dobás nem működik, mert mielőtt még vizet érne a felszerelés, összegubancolódik. Már amikor az ember eldobja, akkor látszik, hogy a szerelék nem szépen repül, gubancot dob az ember. Ha esetleg mégsem látnánk, a vizet érés után azonnal letesszük a spiccet a víz színéhez, és felnyitott felkapókar állásnál lehet látni, hogy húzza-e a zsinórt a beálló szerelék a dobról. Ha nincsen süllyesztve a zsinór, ahogy az angolok klasszikusan csinálják, kellő mélységű víznél, nagyon érdekesen, sajátos táncoló mozgással jelzi az úszó, ahogy áll befelé a szerelék. A zsinór elsüllyesztésének is nagy jelentősége van, hiszen ha nagyon nagy has képződik az úszó és a bot spicc között a zsinórból, akkor álkapásokat érhetünk el azzal, hogy a zsinór elhúzza az úszót.
Ezzel a szerelékkel tökéletesen megoldható, hogy függőleges legyen a szerelék. Erre nagyon jó példa volt az idei világbajnokság, ahol az angolok (akik a másodikok lettek volna csapatban, ha nem csúszik be egy 36-os helyezés) gyakorlatilag majdnem úgy horgásztak nagy távolságban, mintha rakós bottal egy ponton horgásznának. Hiszen kis rámozdítás is megemelte a csalit, majd visszaejtette szinte ugyan arra a helyre. Pont ugyan úgy, ahogy a rakós bottal megemelné. Ennél a horgászatnál ugyan valamennyit jött a part irányába a szerelék, de közel sem annyit, mint egy fix úszójú szerelékkel.

A fenéken nyugvó csalira jött

Van még egy nagyon fontos információ ehhez a szerelékhez, mégpedig az, hogy minden apró mozdításra bevágtak az eredményesen horgászók.  
A slidernek egy másik szerelési módja, amikor a fő ólom körülbelül 60 cm-re van a jelző ólmoktól, amik a forgóhoz vannak húzva. Ebben az esetben a forgó, plusz 2 db hatos ólom az a mennyiségű súly, amitől szerintem, már nem gubancolódik a szerelék. Remélem, a kezdeti nehézségeken túllépve sokaknak hoz majd jó, és eredményes horgászatokat ez a technika.

A kipróbált technika eredménye

Vissza a vízbe