Megöl a sneci! – szoktunk panaszkodni egymásnak horgászversenyeken. Ami természetesen nem azt jelenti, hogy a snecik életellenes tevékenységet folytatnának. Csupán a horgászatunkat teszik tönkre. De nem csak a versenyzésnél van ez így, hanem nagyon sok esetben a hétköznapi pecák alkalmával is. Igazán kellemetlen élmény, amikor tudjuk, hogy keszegeket, ne adj isten pontyot foghatnánk, de olyan mennyiségű sneci van előttünk, ami miatt nem, vagy csak nagyon nehézen ér le a csalink a fenékig.

Alsónémediben rakóztam

Ilyenkor szelektálni kell. Szelektálás alatt értjük azt, amikor kiküszöböljük, hogy küszt fogjuk. Szerencsésebb a helyzet, amikor már horgászhelyünkre, otthonról elindulva, a hely ismeretében tudjuk, hogy etetésünket ellephetik a snecik. Ilyenkor az etetőanyag színével, szemcsenagyságával szelektálhatunk. Durva, nagy szemcsés kajával, vagy szemessel, például kukoricával, búzával etetünk, ami a snecinek már túl nagy falat. Vízközt, süllyedés közben nem tudja elkapni, a fenékről pedig már nem szedegetik fel. De a ponty, vagy a kárász örömmel teszi ezt meg. Ilyenkor természetesen ugyan ezt, vagy hasonló nagyméretű csalit tűzünk a horgunkra. Ezzel kerüljük el a snecik támadását.

Mohóságuk néha nem ismer határokat

Az etetőanyag színével szelektálni már egy kicsit összetettebb dolog. Bár ha logikusan átgondoljuk, nincs benne semmi ördöngösség. Amennyiben sárga, vagy egészen világos etetőanyagot dobunk a vízbe, arról valószínűleg nagyobb testű halakat fogunk fogni. A sötét fenéktől rikítóan elütő színű táplálékfolton valószínűleg méretesebb halak fognak gyülekezni. Hiszen a kis testű halak pontosan tudják, milyen veszélyek leselkednek rájuk, hogy ha jól kivehető a sziluettjük. Természetesen ez fordítva is igaz, ha a fenék világos színű, akkor az arra bejuttatott sötét színű etetőanyag fölött, a halovány kishalak szintén jól kivehetőek lesznek. Ezért remélhetően elkerülnek minket.

Bújtatott horog

Szétrágta

Nedves gombóc

pinkivel töltve

A nehezebb eset az, amikor nem tudjuk, hogy a snecik meg fognak minket lepni. Így nem készülünk rá előre, megfelelő etetőanyaggal. Ilyenkor a helyszínen kell improvizálni. Erre több lehetőségünk van. Először összehúzzuk egy pontba az ólmozást, és lehető legkisebbre rövidítjük az előkét. Akár csak 5 centiméteresre. Ha ezzel nem érhetünk el eredményt, akkor nagyobb méretű horoggal, illetve nagyobb csalival próbálkozhatunk, amely nem fér az aprónép szájába. Ebben az esetben is lehet, hogy belekapaszkodik a csonticsokor egyik szálának a végébe, és húzza, cibálja a csalit, így az egyszerűen nem ér le a fenékre. Következő bevethető trükk, ha nagyobb úszóval horgászunk. A nagyobb úszó, rövid előke, az indokoltnál jóval nagyobb ólmozás sokszor a megoldást kínálja.

Az összehúzott ólmozás is lehet osztott

Ez volt a megoldás a vasárnapi horgászatomon is, amit Alsónémediben követtem el. Megérkezésem után több, mint másfél óráig semmilyen más halat nem tudtam megfogni, csak snecit. Ekkor felraktam a fél grammos úszó helyett egy 2 grammos pedzőt, egészen rövidre vettem az előkehosszat, 16-osra cseréltem a horgot, és egy szem fehér csontival csalizva már ki tudtam válogatni a snecik között a keszegeket. Hiszen a horog úgymond átzuhant a küszök között.

Lendületben

Dévérke

Az etetés módja sem mindegy, ha a vízparton ér minket a snecik inváziója. Megoldást jelenthet, ha az etetőanyagot, annyira elvizezzük, hogy egyetlen szemcse se jöjjön vissza belőle. Ennek a technikának megvan az a veszélye, hogy ha túlvizezzük a kaját, akkor felhőzni fog, ami még inkább oda vonzza a snecik táborát. Kis rutinnal ez elkerülhető. Ha mégis eltúloztuk a víz mennyiségét, kevés szárazanyag, vagy etetőragasztó hozzáadásával korrigálhatjuk hibánkat. Ha nem szeretnénk megváltoztatni a „málé” állagát, érdemes megpróbálni a kész gombócot nedves kézzel formázni. Az így készült gombóc külseje olyan, mintha egy természetes filmréteggel lenne bevonva.

Ez a szerelékem működött

Azért sikerült keszeget is fognom

Ilyenkor nehézséget okoz az élőanyag bejuttatása. Erre a problémára is van receptem. A „szilvás gombóc” módszerhez szoktam nyúlni, ami a gombóc középen való szétszedéséből áll, így tudok egy kis vályút képezni a közepében, ahova a pinkit szórom. Összenyomom a gombócot, nedves kézzel még áttörlöm, és amikor az etetőcsészével bejuttatom, vagy bedobom, nem válnak le a gombócról apró szemcsék, és nem rontanak rá a snecik. Így leérkezhet a fenékre az élőanyag, és a gombóc széthullása után ott fejti ki hatását.

A faji szelektálás sikerült, csak a méret nem változott

Írta és fényképezte: ifj. Gyulai Ferenc