A versenypályáinkat bemutató sorozatunk következő állomása a budapesti, csőhídi pálya. Ez a pálya a Duna, Csepel-szigetet Erzsébettől elválasztó, Ráckevei Dunaágán található. A versenypálya a csepeli parton helyezkedik el, a víz balról jobbra folyik. Ennek a szakasznak a vízállása mesterséges szabályozás alatt áll, amelyről részletesen írtam már korábbi horgászataim alkalmával, így az nem ismételgetném.

Az útbaigazitó graffiti

A bevezető út hepehupás,

de később járhatóvá simul

A csőhídi versenypálya a Gubacsi hídtól körülbelül 700 méterre indul, és a névadó csőhídig tart. Ez egy kedvelt szabadidős terület. A szemközti parton csónakházak sorakoznak.

Csónakházak

Evezősök

A csepeli parton pedig a horgászok futókkal és biciklizőkkel osztják meg a természet e kicsiny fővárosi szalagját. (Ezúton is kérném a kedves horgásztársakat, hogy a horgászok és az evezősök között kialakult jó, ám törékeny kapcsolatot próbálják meg megóvni!)
A partszakasz teljes hosszában sóderos út vezet végig, amelyen minden horgászhely megközelíthető. Parkolni az út mentén, minden hely mögött lehet, ez nagyban megkönnyíti egy versenyzéssel járó, nem kis mennyiségű felszerelés be és kipakolását. A parton végighúzódó töltést egy nagy mező választja el a mögötte elterülő lakóövezettől.

A versenypálya

Futókkal, kerékpárosokkal osztozunk a partszakaszon

A horgászhelyek egységesen lettek kialakítva 1-1 betonlapból. A betonlap mérete durván 1 négyzetméter, amelyen a horgászláda, és a horgászat közben szükséges felszerelés jól elhelyezhető. Azonban ez jelzi azt is, hogy itt leszúrni semmit nem lehet, arra csak a betonlapon túl van lehetőség. Tehát mindenképpen készüljünk úgy, hogy a ládára rögzítsük a kiegészítő felszerelést, pl. a horgászernyőt is. Fontos megjegyezni, hogy a helyi (és nemzetközi) versenyszabályok szerint a láda és a stég nem lóghat le a betonlapról, így azon túl gyakorlatilag csak a bottartó szúrható le.

1x1 m-es betonkockák

Az átlag vízmélység 180-190 cm, de matchboton sem éri el a 220 cm-es mélységet. A pálya egyenletesnek mondható, de az 53-as folyamkilóméterrel szemben lévő 2-3 kő kicsit nehezebben meghorgászható. Ott sekélyebb valamivel a víz, mert egy kagylópad terül el a víz alatt. Itt általában vagy nagyon rosszat, vagy kiemelkedően jót horgásznak. Viszont soha nem lehet tudni előre, hogy mit ad aznapra a víz.

Az 53-as folyamkilóméter

A másik kiemelkedő hely körülbelül a pálya közepén álló nyírfa árnyékában van.
A konyhai pecások - a hűsölés okán - rendszeresen horgásszák ezt a helyet, ezáltal mindig etetett. Ráadásul, a folyásiránynak lefelé lévő kőnél, van egy kisebb gödör is, ami természetes haltartóhely.

A nyírfa a pálya közepén

A víz tisztaságát jelzi az alkalmanként a haltartóba kapaszkodó folyami rák

Az alsó szakaszt két fűzfa tarkítja, ami az ott horgászónak árnyékot ad. Viszont matchbotozás esetén akadályt jelent.

Árnyékot adó fűzfák

A törés a kőlábnál végén található, a parttól kb. 3-7 méter között, onnantól kezdve a vízmélység befelé egyenletes, egészen a hajózó mederig, de ez már olyan távol van, hogy szabályosan, szektoron belül, nem meghorgászható még matchbottal sem. Illetve ha sikerül is meghorgászni, a megfogott halat szektoron belül nem lehet kivenni, ami gondot okozhat.

A pálya fő versenyhalai a dévér és a karikakeszeg. Ezeken a domináns fajokon kivül rendszeresen kerül haltartóba bodorka, balin, dunai halak (jász, szilvaorrú) és elvétve kárász és telepített ponty, és a verseny járulékos halai: a sügér és a paptetű.

Dévér és

a járulékos paptetű

Nagy általánosságban match- és rakós bottal érnek el jó eredményeket. Nem elhagyagolandó az apróhalazás sem, ezért a lehetőségét fejben kell tartani. Általában akkor kerül előtérbe a bodorkázás, snecizés, sügerezés, ha a nagydunai vízállás miatt, áll a Sori. Szerintem kicsi az esélye, hogy május végén, az elôdöntőn spiccbotozni kellene.

A rakósbotos technikához 0,5-2,5 g-ig, maximum 3 grammosig használunk úszót. Bár folyóvíz, és egyenletesnek mondható, ettől függetlenül, a különböző áramlási folyamatok miatt a pálya bizonyos szakaszai lassabbak, míg máshol némileg gyorsabban folyik a víz. Ebből kifolyólag nem lehet azt mondani, hogy a standard 1 grammos úszó a jó. Mindig a folyás erősségének megfelelően kell úszóméretet választani, ami a zsilipszabályozás miatt akár verseny közben is többszöri váltást igényelhet. Érdemes több topszettet kirakni.

A kétpontos rögzítésű, kontra laposúszó, az örök csepeli dilemma. Mindenki saját hite szerint választ közülük. Mindkét technika megfelelően alkalmazva általában eredményes. Ami nem jeleni azt, hogy csak az egyik, vagy csak a másik alkalmazásával érhetünk el biztosan eredményt. Hosszú távú tapasztalataink szerint mindkettő használatára szükség van.

Lapos és forgástestű úszók

Horogméret 20-16-ig. Balinozásnál ettől eltérhetünk, akár a fenéken, akár vízközt, lőtt csontival balinozunk. Nagy általánosságban 16-osnál nagyobb horoggal nem horgászunk.
Előke 0,06-0,10-ig terjedő zsinórvastagságban. A legelterjedtebb, tapasztalataim szerint a 0,08-as damilméret. Főzsinórból sincs 0,12-esnél vastagabbra szükség. N°8-nál kisebb jelzőólomra szerintem nincs szükség. Sem a kétpontos, sem a laposúszó alkalmazásakor.

Én a csőhídi pályán nem, vagy nagyon ritkán használok csőgumit, előnyben részesítem a vékony tömör, elasztikus gumikat, 0,9-es, 1-es méreteket tartom ideálisnak, tapasztalataim szerint ezekről kevésbé verik le magukat a halak.

Ez nem az a pálya, ahol várni kell a hal érkezését. Mindig keresni, variálni, gondolkodni kell. Ereszeték-beállítással, előkehosszal, csalivezetési technikákkal (úszatott, kontrollált-csalivezetés, megállított-elengedett játék, vagy letalpalt szerelék) próbálkozni. A váltások általában halat hoznak. Ha nem jön a hal, érdemes gyorsan váltani, cserélgetni a topszetteket, esetleg a technikákat, eresztéket.

Egy versenyen belül is többször váltani kell

Erre élő példa, az egyik szövetségi egyéni bajnokságon főszerkesztőnk, HGyG az 53-assal szemben lévő laposra húzott. Kissé elkenődve ült le, de a végén csodájára jártunk annak, amit művelt. Hiszen 1 db 6-os ólmot 1 centivel arrébb húzva a szerelékén, idézem: „Úgy jött a hal, mintha a csapból folyna!”, viszont a 6-os ólom 1 centivel való visszahúzásakor kapásig sem jutott el. Hihetetlennek tűnik, hogy minimális változtatás másképp rakja a csalit, de akkor sokan átértékeltük a szerelék-beállításának fontosságát.

Személy szerint az etetőanyag márkájának nem tulajdonítok jelentőséget. Sokkal fontosabbnak tartom annak állagát. Ami még roppant fontos ezen a pályán, az a föld. A rendszeres versenyek hozzászoktatták a halakat a jó minőségű táplálékhoz, jó minőségű élőanyaghoz. Ezért kihangsúlyozottan igénylik a földesszúnyogot. A magam részéről általában 1:1arányban keverem a folyóvízi és a löszös földet.

A földes szúnyog kiemelten fontos szerepet játszik

A csalizáskor dominál a szúnyoglárva. Ritkábban pinkit, csontit tűzünk. Ragasztott csontit kupakolva használunk, ha balint, esetleg pontyot szeretnénk fogni. Ha az edzések azt mutatták, hogy van kárász vagy ponty a pályán, érdemes kukoricát, búzát rakni az etetőbe, vagy azt lőni. A sűrű versenyek miatt sokszor jót tesz a horgászatunknak a hang. Értem itt a búza, csontilövés halk zaját, vagy a földes szúnyog dobásával járó csobbanásokat. A halak megtanulták, hogy az ilyen jellegű hangok táplálékot jelenthetnek.

Tűzőszúnyog horogcsali használata szinte kötelező

A behulló búza felkeltheti a halak érdeklődését

A helyek általában olyanok, hogy jól lerakhatóak a görgők, akár egy, akár két görgővel horgászunk. A két görgő használatát mondanám ideálisnak. Arra kell csupán figyelni, hogy folyóvízről lévén szó, majd egy kicsit balra, azaz fölfelé kell majd húzni a halat a bot kitolásakor, tehát a görgő beállításánál ezt figyelembe kell venni.

Fotóinkon látható halak egy délelőtti peca alkalmával, kettőnk zsákmánya. Kívánom, hogy másoknak is adjon ennyi halat.
Következő anyagunkban a csőhídi matchbotozással fogunk foglalkozni.
Írta és fényképezte: ifj. Gyulai Ferenc