Matchbotos horgászatok 2. - A felszerelt matchbot szállítása

 

Matchbotos horgászatra készülve az otthoni előkészületekkor meg kell hoznunk azt a döntést is, hogy szerelékünket már előre elkészítjük, vagy majd csak a vízparton szereljük fel a botunkat.


 
A horgászhelyem közelében: a fűzéri vár őszi díszben

Én, amennyiben ismerem a horgászatra kiválasztott vizet, vagy elegendő információval rendelkezem a horgászhelyről, halösszetételről, már otthon összeállítom a szereléket, így több időm van rá, alaposabban, átgondoltabban tudok felkészülni. Ilyenkor szembe találja magát az ember a felszerelt horgászbot szállításának problémájával.
A mai nap ugyan arra a tavacskára készültem horgászni, mint tegnap, csak a választott zsákmány volt más, pontyot akartam fogni. A célnak teljesen megfelelt az előző nap használt szerelékem, így nem kellett újraszerelnem a botot, elég előkét cserélni. Viszont felszerelt állapotban kellett a botot szállítanom.
Előző délután gondosan összecsomagoltam a botot:


 
Az elkészített szerelék


 
Beakasztom
 
Kinyitom a féket
 
Leveszem a spiccet


 
A második tagot is, úgymint az elsőt leveszem és a nyéltag mellé húzom


 
Gumival, tépőzárral, pánttal, kötőzővel (kinek mi a szimpatikus) rögzítem a tagokat



 
Visszazárom a féket, és én az úszót felhúzom úgy, hogy az se lifegjen, ne sérüljön, hanem a bottagok tetejének rögzítésekor az úszót is hozzápántolom


Végezetül behajtom az orsó hajtókarját. Ezután már szállítható a botunk, magában, vagy matchbot tokba helyezve. A horgászandó vízhez érve következik ugyan ez a koreográfia, visszafelé.


 
A szétnyitásra váró bot


Leveszem a rögzítőket. Örök mondásom: „Ne te menj a bot után!” Először a spicctag kerül a helyére, majd jöhet a középső tag. Aztán kinyitom a hajtókart. Nézzünk bele a gyűrűsorba! Egy irányba állnak-e a gyűrűk? Ha minden egyéb előkészületet már megtettünk akár csalizhatunk is, és kezdhetünk pecázni.

 
A gyűrűk rendben
 
Az úszó a helyére

 
A nyerő szendvics csali
 
Kapásra várva

Házigazdámtól azt mesélte, hogy 3 éve pontyokat is telepítettek a tóba. Ez az információ engem arra sarkallt, hogy mindenképp megtekintsem ezeket a halakat. Mivel a tó egyik szegletét nádas övezi, az tűnt kézenfekvőnek, hogy ott keressem őket. Annál is inkább, mert a hűvös őszi időben már nemigen mozog, táplálkozik a hal. A nádas ideális búvóhelyül szolgál.

 
Kapás! Bevágás. Igen! Erre vártam!
 
Jól húz, szépen dolgozik a matchbot


 
Jön már! Pipál a drágaságom!


Etetőanyaggal nem készültem, csak konzervkukoricát és csontit lőttem az úszóm köré. Mivel a nádas oldalában tudtam felállítani a ládámat így jobbra magam mellé kellett horgásznom, a nád elé. Ez eléggé megnehezítette a bedobást. Bevallom, néha trükkhöz folyamodtam. Odaosontam a nádfal széléhez, belengettem a szereléket, majd a damilt engedve visszasétáltam a ládámhoz.

 
Kiemelni is nehéz
 
A nap ajándékai


 
A legszebb halammal


Nem mondom, hogy nagyon elkényeztetett volna aznap a természet. Bár gyönyörű őszi nap volt, a halak azért elég lassan bújtak elő. De kitartásom végül meghozta gyümölcsét. Erre a napra három ponty jutott nekem. De micsoda három ponty! Szépek, egészségesek, és igazi jó ellenfelek. Boldogan engedtem őket vissza a tóba!
 

Írta és fényképezte: ifj. Gyulai Ferenc